Gyarmat története

Gyarmat Győr-Moson-Sopron megye délkeleti részén, a Győrt Pápával összekötő 83-as számú főútvonal és a Győr-Szombathely közti vasútvonal mentén helyezkedik el. Győrtől körülbelül 30 km-re délre, Pápától 15 km-re északra található.

Természetföldrajzilag a Marcal-medence és a Sokoróaljai-dombvidék találkozásánál fekszik. A település felszíne enyhén dombos, nyugatról keletre fokozatosan emelkedik 120 m-es magasságról 162 m-re. Közlekedésföldrajzi fekvése is kedvező: naponta 25-30 autóbusz megy Győrbe Gyarmatról, s a személyvonatok is megállnak a Gecse községgel közös állomáson.

A falut először 1153-ban említették írott források praedium gormat, majd 1147-ben gormoth (Gormot) alakban. Érdemes azonban megemlíteni, hogy a falu északi határában haladt el a a Győrt Mursellával összekötő római út. Ezt bizonyítják az út mentén talált üveglécek és római pénzérmék. A települést a későbbi időkben Giormothnak, Garmatnak és Garmatinak is említették.

A győri káptalan 1268. évi oklevele szerint ekkor királyi bucháriusok (pohárnokok) lakták, akiknek külön grófjuk-comes Buchariorum- volt. Egyéb lakosai királyi favágók és szőlőművesek voltak.

1267 körül Kuplin vagy Koplyon Annis - özvegy Babunai Miklósné bírta, kitől 1267-ben Pok Lukács comes örökáron megvette. 1271-ben Poki Péter eladta a birtokot Poki Sándornak, majd ő ezt hamarosan a poki monostornak ajándékozta. Sebestyén, poki prépostnak azonban több érzéke volt a tulajdonjog iránt, mint az ajándékozónak és visszaadta Gyarmatot valódi tulajdonosának, Poki Sándornak.

A település birtokosai 1380 körül a Kiczen vagy Keczen család tagjai voltak. Kiczen Jakab fiúörökös nélkül elhalván, Borbála unokáját monoszloui Chupor László vette nőül. Nagy Lajos király ez utóbbit nemcsak Gyarmath birtokában erősítette meg, hanem 1380-ban kelt oklevelében Gyarmathra heti vásári és bírósági jogot is adott. Chupor László Gyarmathot rövid ideig bírhatta, mert 1399-ben már a Kanizsayak kezén találják. Kanizsay János esztergomi érsek és főispán, valamint testvérei: Miklós tárnokmester és István a királyi ajtónállók mestere Gyarmathot Karaczföld, másképp Szent Miklós nevű Zala megyei birtokért a csornai prépostsággal elcserélték, mely cserét Zsigmond király megerősítette. 1414-ben Kanizsay Lőrinc e cserét megtámadta és a jószágokat visszafoglalta, de a cserét kötött családtagok (János, Miklós és István) a premontrei prépostságot Gyarmath, Baráth és Mege birtokába ismét visszahelyezték.

A helység pecsétje 1511-ből való. A megyei faluk pecsétjei közül a legrégibb. Balkörében: csoroszlya, ekevas, búzakalászok; körirata: "Garmati falv. peceti.1511."

A XV. és XVII. századokban mindazon csapásokat átszenvedte, melyek Győrt és vidékét sújtották.

Török földesura Hussein bég volt, akinek zsarolásai miatt lakói elszöktek, pedig 1619-ben még 7 kapu után adózó - tehát tehetős falu volt. Ez időben lakói ágostai vallást követtek, s predicátorral bírtak. A XVII. században még hajdúk is éltek a településen. Később a lakók visszatelepültek és szorgalmas munkával újra a legvagyonosabb községek közé küzdötték fel magukat.

A török uralom alóli felszabadulás után a község etnikai összetétele jelentősen megváltozott: előbb 1695-ben, majd 1720-ban német telepesek érkeztek a faluba.

Az 1695-ös betelepítés nyomait az 1698-as CANONICA VISITATIO is őrzi. Ebből megtudhatjuk, hogy az új telepesek katolikus vallásúak voltak, s zömében Ausztriából érkeztek. Ők kellő ellensúlyt képeztek az ott jelenlévő evangélikus magyarsággal szemben.

A Rákóczi szabadságharc ismét súlyos csapást jelentett a község számára. Heister császári generális ugyanis 1705-ben útban Pápa felé felégette a "rebellis" községet, s magyar lakóit felkoncoltatta. A falu lélekszáma annyira megcsappant, hogy a csornai prépostságnak ismét telepeseket kellett hívnia a Habsburg-birodalom sűrűbben lakott tartományaiból. Ekkor 1720-ban Rajna-Pfalz tartományból érkeztek katolikus németek. Ez utóbbi telepítést különben az 1748-as összeírás is igazolja.

A premontrei rend 1782-es eltörlése után a település kamarai kézbe került, de 1802-ben Szent Norbert rendjének visszaállítása után a jószág ismét a csornai prépostság tulajdonába került.

Az 1870-es években a sokoróaljai járásban nagyközségi rangot kap Gyarmat. 1906-ban a falu lakossága között felparcellázták a prépostság négyezer holdas birtokát. Ennek ellenére a lakosság megélhetési gondok elől tömegesen vándorolt ki Amerikába. Előbb a századforduló körül, majd az 1920-30 között időben összesen 380 ember hagyta el a települést.

Az első világháború alatt a lakosság nagy része a 31. honvéd gyalogezrednél teljesített szolgálatot, de voltak katonák a 19. közös gyalogezredben is. Az első világháborúban a község 3952 holdas határának az 59 százalékát a középparasztok birtokolták. 1930-ban például 168 középparaszt és 50 földnélküli napszámos élt a faluban.

A község a második világháborút csak 1944 március 19.-e után érzékelte, ekkor német páncélos osztag szállta meg a falut. Az orosz csapatok 1945. március 26-án érték el a települést.

Ezután a községben is megalakult a Független Kisgazdapárt, a Nemzeti Parasztpárt, a Szabaddemokrata Párt és a Magyar Kommunista Párt. Földet itt nem osztottak, mivel a község határában felosztható földterület nem volt. A polgári szavazók 1947-re már kiábrándultak a Kisgazdapártból, s inkább a Demokrata Néppártra szavaztak. A Kommunista Párt hatalomátvétele után a falu életében jelentős változások következtek be. Az eddig Győr megyéhez tartozó települést 1954-ben Veszprém megyéhez csatolták, s csak 1992-ben kerül vissza Győr-Moson-Sopron megyébe.

Az 1950-es évek elején megalakult a Zója Tsz, amely 1956-ban feloszlott. Utódja a Kossuth MgTSz 1959-től, amely az 1970-es években egyesült a vaszari Hunyadi Tsz-szel.

A településen 1956-ban kigyullad a villany, 1969-ben megépül a vezetékes vízhálózat. 1996-tól üzemel a vezeték nélküli (RLL rendszerű) a telefonhálózat, mely pár év múlva vezetékes hálózatra cserélődött; 1998-tól pedig a vezetékes gázhálózat. A szennyvízcsatornázás 2009-ben megvalósult a településen.

A településen jelenleg 1331 fő lakik. Intézményeink 1 óvoda (52 fős), 1 iskola (166 fős), megfelelő körülmények között működnek. Saját háziorvosi, fogorvosi, védőnői szolgálat biztosítja az egészségügyi ellátást. A község labdarúgó csapata a megyei III. osztályban játszik. Az aktív keresők bejárnak Győr, Pápa és Tét üzemeibe, illetve a mezőgazdaságból élnek.

A falu műemlékekben is gazdag.

Az Újhegyen található pincesora a XVIII. és XIX. században épült. Ezt bizonyítják a még megőrzött 1700-as és 1800-as években készült bálványos prések, melyek ellensúllyal, facsavarral készültek.

1787-ben épült a község nyugati szélén a Kálvária, sajnos nagyon romos állapotba került napjainkra.

A jelenlegi templom 1800-as évek elején épült késő barokk stílusban. Pár éve teljes felújítás befejezése után jó állapotban tekinthető meg. Állítólag a helyén egy ősrégi Szent István korában épített templom állt. A katolikus vallásúak a lakosság több, mint 95 %-át teszik ki jelenleg.

Említést érdemel még a tájház, mely a múlt század parasztházának és berendezésének emlékét őrzi.

1995-ben megalakul 14 település részvételével - köztük Gyarmat is- a Sokoróaljai Térségfejlesztési Társulás, melynek Tét a központja.

1998-ban történik meg a községi címer és zászlószentelés.

2000. május 27-én a szlovák Pozsonyeperjessel testvérkapcsolat felvételére kerül sor.

A magyar kormány által adományozott " Millenniumi Emlékzászlót " 2001 június 15-én vette át a falu.